Nincs mese, most vallomás következik. Én egy veszprémi srác vagyok, itt születtem, életem első 22 évét itt éltem le. Voltam-e valaha a Chiantiban? Egyszer igen, egy családi ebéden. Akkor még egy egyszerű olasz kisétterem volt. Semmi extra. Mára „kicsit” változtatott magán az étterem, valljuk be: előnyére.

A Leves: Őzragu leves

Őzcomb, vargánya gomba, ha már a Bakonyban vagyunk. Igazi őszi ízek, a szomszédból beszerezve. Itt értem meg először úgy igazán ezt az egész vákuum, szuvid dolgot.  Az őszcombot szuvidáljuk, és elkészítjük a krémleves alapját, sok zöldség, vaj, fűszerek. A tányér aljára a ress angolzeller, majd a krémleves, amit tejszínnel krémesítettünk, majd rá az őzcomb felkarikázva.

A Főétel: Fogas filé korianderes túrógombóccal

Nyilván sós túrógombóc. Dara, túró, tojás, só és a koriander. Ez lesz a köretünk. A fogas balatoni. Pankó morzsában csak a bőrét megpörgetjük és utána irány a meleg serpenyő. Végre tudtunk halat enni, méghozzá balatoni halat egy étteremben.

A Desszert: Sajttorta málnavelővel

A tortaalap: barnacukor, kakaó, vaj és darált keksz. Ez egy jó negyed óra alatt a sütőben el is készül. Majd a ricotta, krémsajt, porcukor, tojás. Miután ezt összekevertük, kis citrom és citromhéj. Kész is a tortakrém, amit kis liszttel keverünk el, majd vissza az egész a sütőbe. Végére már csak a málnavelő marad. Külön tálaljuk és élvezzük, mert a sajttortánk frenetikusra sikeredett.

Mindenképpen nagy köszönet: Varga Roland séfnek és Martonosi Zsolt üzletvezetőnek.

A recepteket megtalálhatjátok a www.lifenetwork.hu oldalon. Egy próbát mindenképpen megér, hátha az otthonunkba varázsolhatunk pár Michelin-csillagot.